V ugyan a koliban lakik, ezt a féléven külföldön töltötte, önkéntes munkával. Közben az egyetemet is csinálta.

Még márciusban futni mentem B-vel, aki elmesélte, hogy V milyen csúnya dolgokat mondott rólam, másokról, hogy milyen szégyentelen dolgokat csinál.

Először teljesen kiakadtam. Hogy állíthat rólam ilyen nyilvánvaló hazugságokat? Haragudtam, csalódott és szomorú voltam, és megfogadtam, hogy soha többé nem bízom meg benne.

Most V hazajött, és beszélni akart velem. Visszahallotta ugyanis, hogy én haragszom rá. Megjegyzem, a történek már rég lecsengett, én pedig továbbléptem. Eltemettem magamban V elmékét is. Most meg jön, hogy beszéljünk.

Elmondta, hogy amit hallottam, az hazugság. És hogy még szeptemberben talán mondta, hogy nem örül neki, hogy én is itt vagyok, de nagyon értékes embernek tart és szeretne jóban lenni velem. Én meghallgattam, biztosítottam, hogy nem haragszom, és minden rendben köztünk. Ami igaz is. Részemről legalábbis. Bár én sose szidtam V-t így, ok nélkül...

Végül is nem tudom, hogy ki hazudik. B vagy V, de valaki biztosan kavarja a... kását. Én minden esetre nem szeretnék ennek a történetnek továbbra is része lenni. Ezért úgy teszek, mintha semmi se történt volna. És ha lehet, kerülöm a lányok társaságát is.