Ma konferanszié voltam. És nagyon csinos. Reggel fogadtuk a koliba érkező vendégeket, ugyanis a koliban egy pedagógus konferencia került megrendezésre, ahol például Bagdy Emőke is tartott előadást.

Délelőtt kettő, délután pedig három előadás volt. Délben a szomszédos épületben ebédeltünk, ahol rengeteg hidegtál és süti várt minket. Annyi maradt a végére, hogy tálakkal és dobozokkal mentünk át, mi, a kollégisták, és eltettük a maradékot. Eszem is egy kis epres sütit.

Dél körül, amikor a bejáratnál, a regisztrációs asztalnál ültem, Sz megérkezett. Nem tudtam, hogy ránézzek e, vagy kerüljem a tekintetét. Kínos most a helyzet köztünk? Előző nap közöltem vele, hogy nem járogatok vele össze, mert egy másik fiúnak tartogatom magam. Elég furcsa szituáció.

Erőszakkal vettem rá magam, hogy ne bámuljam.

A konferencia lement, szerintem jól sikerült. A bendőm megtömtem, tartaléknak is maradt. Szóval elméletileg minden jó.

Az előbb kimentem a konyhába az epres sütiért, és kiderült, hogy jogász alumni grillezés van. Kedvesen invitáltak engem is, de már pizsiben vagyok. Meg amúgy is kinn volt Sz, és nem akarom, hogy azt higgye, hogy miatta mentem ki. Én a konyhában az alumnival és az alumnával, Sz pedig mindenki mással a teraszon. A sütiből adtam a beszélgetőpartnereimnek, és CsHG is benézett, amikor látta, hogy a konyhában vagyok. Kicsit diskuráltam vele is, aztán Sz bejött a teraszról, és meglátott. Odajött köszönni a jelen lévő alumnának, aztán lelépett. Közölte, hogy ledől aludni.

Az alumna magunkra hagyott, CsHG pedig puhatolózott, hogy mi van köztünk Sz-szel. Azt mondtam neki, hogy nincs köztünk semmi, mert mást akarunk. Attól tartok, ez az infó is túl sok...