Sajnos, az ösztöndíj, a szociális támogatás és a pénz, amit anyuék küldenek nem elég egy amszterdami kirándulásra. Másfél hónapja spórolok, és most még alkalmi hostess munkákat is elvállaltam. Múlt héten 4 órát szórólapoztam a III. kerületben, tegnap pedig az Allee-ban kérdőíveztem az ECCO cipőüzletben.

A vásárlók véleményét és elégedettségét mérte a kérdőív. 6 óra munka volt, de mindkét alkalommal hamar eltelt a munkaidő. Igazából élveztem a unkát. Szívesen kerülök kontaktusba emberekkel, szívesen szólítom meg őket, és őszintén, lelkesen mosolyogtam minden emberre, akit megszólítottam.

Egy srác a szüleivel jött a boltba. A fiú 24 körüli lehetett, a szülei pedig 50 felett járhattak. Az apukát szólítottam meg, de ő a fiához navigált, mondván, a csak ő vásárolt az üzletben. Szóval kitöltettem a fiúval a kérdőívet. A kérdőív végén nagyon nem akart még menni, rólam tett fel pár kérdést. Végül, mikor elment, én bementem a raktárba, a tabletet, amin a kérdőív is volt, töltőre tettem, én pedig felkaptam a hátizsákom, mondván, szünetet tartok. Az egyik eladó hátraszólt, hogy engem keresnek. Kijöttem, és a fiú volt az. "Felvehetném veled valahol a kapcsolatot?" Én igent mondtam, és elárultam a nevem, hogy az arckönyvön bejelölhessen. Azóta nem csak bejelölt, de rám is írt. Kedves és értelmes srác. Kicsit alacsonyabb nálam, de annyira lehengerelt a romantikus gesztus, hogy adok neki egy esélyt. Talán.

Mindenesetre most megint értékesnek és gyönyörűnek érzem magam. Ilyenkor nem csak élni szeretek, de teljesen elégedett és boldog is vagyok. :)