Tegnap éjjel nagy égszakadás volt. Mostanra csak csöpög az eső. Ilyen reggeleken hatalmába kerít a melankólia. bár, őszintén szólva, ez a keserű érzés nem az eső hibája.

S. nem ír, már két napja, Annával pedig a minap összekaptunk. Kibékültünk félórán belül, de amit akkor mondott, azóta is foglalkoztat. Talán tényleg változtatom kellene a stílusomon... Aztán ott van az a tegnapi 2-es is szociálpszichóból. Persze, megyek javítani, de a terveim most egy perc alatt hulltak a porba. Jelenleg 5 napom van felkészülni egy anatómia, egy közgáz és egy kutatásmódszertan dolgozatra, illetve elvégezni azt a munkát, amit egész évben halogattam. Néhány teendőmet már így is "elengedtem". Szóval most nem fogok 30 000-et kapni a középiskolás kampányért, mint előző félévben. Egyszerűen, nincs rá időm. Kár érte.

Ahogy feküdtem ma reggel az ágyban, nem tudtam, honnan jön az a végtelen magány, ami ennyire lehúz. Egyedül vagyok. Nem csak a szobában, de az életben is. Hiányzik a családom, és most is csak 1 napra tudok hazamenni hozzájuk. A fene nagy önbizalmam ma cserbenhagyott.

Néha vannak ilyen napok is.