Udvarbál
A szakkolis közösség nagyon jó Budapesten. Rengeteg program van, amit szakkolik, szakkoliknak rendeznek. Ezeken pedig megismerkedhetünk más szakkollégistákkal.
Egy ilyen rendezvény az udvarbál is, amit évente kétszer, ősszel és tavasszal rendeznek meg. Vicces, mert elég sokáig... tanultam... (valójában Trónok harcát néztem), és kb 9 órakor egyszer csak elment az áram. Az emberek a folyosóra és a kisaulába gyűltek. A legtöbben visszaszállingóztak saját körzetükbe, de mi, az elsőévesek hoztunk egy üveg töményet meg gyertyákat, és koccintottunk. Utána felmentünk a tetőre, ami csak az teraszon keresztül közelíthető meg, de az az út is elég veszélyes. Pláne sötétben, a telefonom fényénél. Nem igazán lenne szabad kimászni a tetőre. Ezután átmentem O-hoz, ott gyűltek azok, akik az udvarbálba indultak. Sokan már korábban lementek, és őszintén, jól is jártak. Az áramszünet gyakorlatilag minden alternatív programot keresztbe húzott. Nem lehetett kukoricát pattogtatni, filmet nézni, de még tanulni sem.
Éppen amikor indultunk volna, hirtelen visszajött az áram. Végül is nem maradtunk, de őszintén szólva, ha nem ment volna el az áram, akkor én itthon maradtam volna. Talán még jobban is jártam volna.
Az udvarbál nagyon kellemes volt. Kaptam ingyen sör kuponokat, szóval egy forintot se költöttem az este folyamán. Az este valahogy Geri mellé sodort, és kellemesen elbeszélgettünk. Igazából az este nagy részét Gerivel töltöttem. Sz hívott, aki Geri legjobb barátja, és biztos vagyok benne, hogy Geri látta is Sz nevét a telefonom kijelzőjén.
Nem értettem, Sz miért hív. Azt hittem, többé nem fog keresni. Hogy köztünk mindennek vége. Úgy látszik, tévedtem. Mindenesetre a telefonba elég értetlenül szóltam bele. Tényleg nem tudtam hova tenni a hívást. Kíváncsi vagyok, ezek után is fog e még keresni Sz.
Az este végén táncolni mentünk. Gerivel ketten roptuk, és nagyon kívántam. Ölelkezve táncoltunk, és ahogy a nyakába szagoltam, legszívesebben megharaptam volna. Végül persze nem tudtam ellenállni egy csóknak. Persze, már a csók alatt nagyon szégyelltem magam, és hamar mondtam is, hogy haza szeretnék menni. Geri azt mondta, ő is hazajön. A porta előtt váltak el útjaink. Geri felajánlotta, hogy igyunk meg egy bort a szobájában, de ezúttal több eszem volt. Nemet mondtam - bár hatalmas kihívás volt ellenállni a csábításnak - és nyugovóra tértem. 3:30 volt, amikor a párnára hajtottam a fejem.