Az van, hogy kicsit elvesztem. Pont, mint a szakítás utáni időszakban. Halmozom az "élvezeteket", és már nem is olyan élvezetesek a dolgok. Itt van Első, akivel állandóan flörtölünk, sőt, igazából elég nyíltan beszélgetünk intim dolgokról. Aztán itt van Geri, akit egyre inkább a szívembe zárok, pedig semmi okom rá. Itt van S is, aki hamarosan hazajön, de már majdnem egy hónapja nem beszéltünk egymással. Ilyen hosszú idő a szakításunk óta nem telt el beszélgetés nélkül. Legfeljebb 2 hetet hagytunk ki. De őszintén úgy hiszem, hogy ez a továbblépés része, és jele. Aztán egy új szereplő, D is megjelent a színen. Kedves, és Ő tényleg mindent megtenne értem. Ráadásul tiszta a lap kettőnk közt, szóval mehetne a menet. A gond csak az, hogy a korábban leírt 3 fiúhoz már kötődöm, D viszont teljesen új, és semmit nem mozgat meg bennem. Még. És végül ott van Z is, aki a világ legédesebb fiúja, és aki utalt rá egy hónapja, amikor megint beszélni kezdtünk, hogy még nincs túl rajtam teljesen.

De az a helyzet, hogy én csak egyvalakire vágyom. És úgy érzem, Geri lehetne az a valaki, ha végre megnyílna nekem, és nem kéthetente 1x találkoznánk. Ha többet beszélgetnénk és mélyebb témákról. Kicsit úgy érzem, erőltetett lett a dolog.

Most kimegyek Németországba fél évre, és helyreteszem magam. 

Óriásit villámlott, szóval gyorsan elbúcsúzom, és mentem az érzést a tárhelyre.