Mostanában valahányszor kiegyek a konyhába, Geri ugyanabban a pillanatban lép ki a másik folyosóról. Van, hogy egy nap 3-szor is eljátsszuk ezt. Elég vicces... A kötelesség sajnos nem várhat, de érzem rajta, hogy amikor kinn vagyunk a konyhában, nem akaródzik elmenni neki se.

Tegnap szobabuli volt nála, és én is kaptam egy amolyan meghívást. A konyhában ültünk, és megkérdezte, hogy megyek e. Én erre - a kelleténél hosszabban - kezdtem el magyarázni, hogy miért nem tudok menni, de köszönöm a meghívást. Erre ő nevetve a mellette ülő sráchoz szólt: én csak megkérdeztem, hogy jön e.

Végül azonban mégis felmentem hozzájuk I-vel. Sokszor összeakadt a tekintetünk, de nem bírtam, mindig elkaptam a szemeimet róla. Vele keveset beszélgettem, de éreztem, hogy legszívesebben odajönne hozzám.

1:50-kor írt, hogy "jó kis móka volt, igaz?". Én ekkor már rég aludtam. Vizsgaidőszak van, és muszáj ma éjfélig leadnom a kész munkát, ami egyébként már nagyjából kész is van. :)

Ma Geri írt 1 körül, hogy nem megyek e ki enni a konyhába. Persze, én mentem. Nem őrülök meg tőle, de azért mégis jó ez a lassú tempó. Szeretek vele lenni, és nekem ez így tökéletesen megfelel jelenleg.