Egy kollégiumba rengetegféle ember jár. Nálunk vannak jogászok, közgazdászok, marketingesek, pszichológusok, tanárok, politológusok, gazdasági elemzők, pénzügyesek, és még sokan mások. 

Ami közös bennünk, az az ambíció. Aki ebbe a koliba jelentkezik, az valamit el akar érni. Több és jobb akar lenni, mint az átlag. Éppen ezért a diákok ösztöndíjakat nyernek, beutazzák a földet, két szakot végeznek párhuzamosan, két szakkollégium tagjai, dolgoznak az egyetem és a szakkoli mellett, vagy saját projektbe kezdtek, legyen szó online magazinról vagy önkéntes szervezetről.

A diákoknak legalább két nyelvvizsgája van, és ebből legalább egyet folyékonyan beszélnek. Versenyeken indulnak és nyernek meg, konferenciákat és kurzusokat szerveznek meg. 

Aki ide bekerül, azt elkapja a sodrás. A közösség hihetetlenül nagy hajtóerő. Látni, hogy a jogászok szorgalmi időszakban is minden nap tanulnak, vagy hogy a mentorom a pszichológia mellett az ELTEcon-t is csinálja. 

Ahogy ezeket az embereket nézem, úgy érzem, nekem is tennem kell valamit. Dolgoznom kell, tanulnom kell, világot kell látnom, teremtenem és alkotnom kell.

Ha nem lennék kolllégista, valószínűleg nem jelentkeztem volna Erasmusra, mert úgy gondoltam volna, hogy macerás és nehéz. Ha nem lennék kollégista, akkor valószínűleg egy ruhaboltban dolgoznék heti 3 napot eladóként, és rengeteget lennék a szaktársaimmal.

Szóval a lényeg, hogy hálás vagyok a kolinak, mert többre sarkall, mert sokféle embert ismertet meg velem, és mert olyan tudást ad, amit az egyetemen nem tanulok.

Szeretek itt lakni!